Az utolsó napon

Ez a nap is elérkezett. Késői ébredés, reggeli, felöltözés és utoljára irány a temető. Noha mindenki igen fáradt – hosszú volt az előző este J - az utolsó simítások még hátra vannak. Ez nem jelenti azt, hogy a munka végéhez értünk, sőt… van még itt teendő bőven… fel is merül a kérdés: jövőre veletek újra ugyanitt vagy esetleg máshol… ezt még ráérünk eldönteni. Azt hiszem így is nagyon nagy munkát végeztünk, és mindannyiunknak jó érzést ezt látni. Néhány sírkövet még felállítunk, ki-ki követ helyez egy-egy sírra, hogy így emlékezzünk és tegyük tiszteletünket.

http://picasaweb.google.com/KibuciBucik/Sirfelallitas

A kastély felé tartva már a pakoláson járnak gondolataink, nem maradt sok időnk és bizony nem lesz könnyű rendet hagyni magunk után. Ebéd előtt még összegyűlünk mindannyian a sátor alatt, ahol a Szombat fogadását is tartottuk. Itt néhány szóban, mondatban összefoglaljuk ki hogyan érezte magát. A kiszavazást a beszavazás váltja fel, azaz mindenki végiggondolja ki is volt számára a tábor „nagy meglepetése”, felfedezése. Elhangzik egy-egy név, egy-egy évfolyam neve, majd Szödö az, aki a végszót is megadva az egész csapatra adja le voksát a jó hangulat miatt. Azt hiszem igaza van, hisz nagyon jó kis társaság jött itt össze, akik 9 napot töltöttek együtt … sokat dolgozva, játszva, beszélgetve, énekelgetve, zenélgetve, nevetgélve, filozofálva, biciklizve, kirándulva, strandolva, gúlát építve…
Aztán felgyorsulnak az események, ebéd, pakolás, biciklire szállás és irány a pályaudvar. A csapat időben a peronon és már indulunk is haza. Az utolsó masszázsok, éneklés, videózás, fényképezés és 2,5 óra múlva búcsúzás… mindenkinek jó nyarat és találkozunk augusztus végén!