Kedd - Gyuri

Ma hétfő (akarom mondani kedd) van/volt. A reggel, a lassan szokásossá váló ritmusban kezdődött; felkelni a tanerőkön kívül csak Aranyos Annának és Az Andinak sikerült. A terítés tökéletesre sikeredett, csak egy apró gond volt vele megelőzte a korát; ugyanis a boltos csapatnak sikerült húznia a …no, nem az igát, hanem a lóbőrt. Szóval csak némi késéssel és tanári segítséggel sikerült elkezdenünk a reggelit. De szerencsére ez még kapóra is jött, hiszen a Hőseink fél óra késéssel érkeztek (szokásuktól eltérően – többet szoktak). Így a „négy Giborimossal” (Duzzogó Dorka, Jóravaló Jutka, Görbületes Gábor és vendégművész Mini Miri), és a 11 körül Olaszországból befutó Bartha Bencével a tábor létszáma 30 főre emelkedett.
Délelőtt: Kicsit temetőztünk, illetve a tegnap megbeszélt interjúkat készítették el a gyerekek a helyiekkel.
Az ebéd pizza volt. Szerencsére nem fogyott el az összes, így a délutáni strandolásra is maradt mit ennünk.
A strand kész élményfürdő volt (dokumentáció Tamásnál). Óriási vízi birkózások alakultak ki (Dorkát minden fiú megmerítette, a Dórit csak kettő). A Gábor megénekeltette a Janót, gatyát lóbált, puszit kért, idegenek vízibiciklijéről csúszdázott. És végre (többszöri összedőlés után) sikerült egy háromszintes gúlát összehoznunk, melyet a bérelt Porshe-ból (Ferrarira nem futotta) kamerázott a mai rögzítés- (és egyébként tábor-) vezető. Levezetésként pedig a lányok, hanem is a vízen jártak, de mindenesetre a fiúk vállain álltak. Miután érzékeny búcsút vettünk a Giborimos különítménytől - még szerencse, hogy nem sok könny potyogott, különben kezdhettük volna újra a szárítkozást - egy órás nosztalgiahajózásra mentünk (ehhez már az iskolapszichológus segítségét is igénybe vettük, hisz Tünde nélkül nem ment volna ez se). Indultunk a siófoki zsidó temetőhöz. Felemelő volt látni, hogy a Halász (Haraszti László) milyen szépen rendbe tette és tartja ezt a temetőt. Arról nem is beszélve, hogy egy kész pedagógus veszett el benne; érdekes dolgokat mesélt „Zsidófok” és az izraelita vallású lakosaik történelméből. Úgy gondolom, hogy adott a minta, hogy milyenné kell tennünk az ádándi temetőt. Hát nem fog beleférni a hátra lévő másfél napba…
Este vacsi (végre magunkról gondoskodtunk), és a szokásos esti tevékenységek; horázás és beszélgetések (meg persze blogírás), némi divatbemutatóval fűszerezve (by Marci, Áron, Toma, Vivi, Dóri, Kornél, SzöDö…).