Vége a hatodik Kibuci Bucik tábornak, de a blog tovább ÉL!!!
Írhattok rá, ha tudjátok a jelszót, illetve küldjétek el nekem a szöveget a kosa@lauder.hu címre, és felteszem.
Mindenkinek köszönet! KÖSZÖNET!
2008. július 5., szombat
Budakeszi zsidó temető
Idézek egy július eleji levélből. Emlékeztek, néhányan dolgoztunk a budakeszi zsidó temetőben tavaly ősszel. (Marci, Gergő, Ági, Noé, Gyuri, Janó, Tamás). Korábban Oláh János és csapata hozta rendbe a temetőt. Nyilván azóta is ügyködik ott valaki. Így a legjobb.
"dr. Szeszler Anna részére. Kedves Anna! Nemrég a budakeszi zsidó temetően jártam, ahol nagyapám síremléke áll. Meglepetássel tapasztaltam, hogy a sírkövet felállították, a betűket olvashatóvá tették. Mivel a temetőt újra megújra benövi az embermagasságú fű, fa, virág, és a megközelítése is csak a "'beavatottaknak" lehetséges, ezért nagyon örültem, hogy valaki törődik a múlttal. Azt hallottuk, hogy az iskola diákjai dolgoztak ott. Köszönjük! Angyal Kati "
2008. július 4., péntek
Az utolsó napon
Ez a nap is elérkezett. Késői ébredés, reggeli, felöltözés és utoljára irány a temető. Noha mindenki igen fáradt – hosszú volt az előző este J - az utolsó simítások még hátra vannak. Ez nem jelenti azt, hogy a munka végéhez értünk, sőt… van még itt teendő bőven… fel is merül a kérdés: jövőre veletek újra ugyanitt vagy esetleg máshol… ezt még ráérünk eldönteni. Azt hiszem így is nagyon nagy munkát végeztünk, és mindannyiunknak jó érzést ezt látni. Néhány sírkövet még felállítunk, ki-ki követ helyez egy-egy sírra, hogy így emlékezzünk és tegyük tiszteletünket.
A kastély felé tartva már a pakoláson járnak gondolataink, nem maradt sok időnk és bizony nem lesz könnyű rendet hagyni magunk után. Ebéd előtt még összegyűlünk mindannyian a sátor alatt, ahol a Szombat fogadását is tartottuk. Itt néhány szóban, mondatban összefoglaljuk ki hogyan érezte magát. A kiszavazást a beszavazás váltja fel, azaz mindenki végiggondolja ki is volt számára a tábor „nagy meglepetése”, felfedezése. Elhangzik egy-egy név, egy-egy évfolyam neve, majd Szödö az, aki a végszót is megadva az egész csapatra adja le voksát a jó hangulat miatt. Azt hiszem igaza van, hisz nagyon jó kis társaság jött itt össze, akik 9 napot töltöttek együtt … sokat dolgozva, játszva, beszélgetve, énekelgetve, zenélgetve, nevetgélve, filozofálva, biciklizve, kirándulva, strandolva, gúlát építve…
Aztán felgyorsulnak az események, ebéd, pakolás, biciklire szállás és irány a pályaudvar. A csapat időben a peronon és már indulunk is haza. Az utolsó masszázsok, éneklés, videózás, fényképezés és 2,5 óra múlva búcsúzás… mindenkinek jó nyarat és találkozunk augusztus végén!
Aztán felgyorsulnak az események, ebéd, pakolás, biciklire szállás és irány a pályaudvar. A csapat időben a peronon és már indulunk is haza. Az utolsó masszázsok, éneklés, videózás, fényképezés és 2,5 óra múlva búcsúzás… mindenkinek jó nyarat és találkozunk augusztus végén!
2008. július 1., kedd
A temetőben zajlik az élet
A temetővel szépen haladunk. Már megtaláltuk a széleit és sokkal több sírkő került elő, mint vártuk. Nagyon meleg van, de 11 után Paksy Laci UV-riadót fúj, orvosilag.
Vasárnap Haraszti László, a siófoki temető gondozója, veje és unokája is velünk volt. Ők Németországban élnek. Hát igen, a Stihl-fűrész a leghasznosabb szerszám mostanság.
A sírkövek nagy része ledőlve (ledöntve), sok összetörve. Amit lehet, megteszünk. Már két nagyon nehéz követ visszaemeltünk. Szép munka volt. Dani meg is sérült, de szerencsére csak zúzódás. Jobban van.
Vasárnap Haraszti László, a siófoki temető gondozója, veje és unokája is velünk volt. Ők Németországban élnek. Hát igen, a Stihl-fűrész a leghasznosabb szerszám mostanság.
A sírkövek nagy része ledőlve (ledöntve), sok összetörve. Amit lehet, megteszünk. Már két nagyon nehéz követ visszaemeltünk. Szép munka volt. Dani meg is sérült, de szerencsére csak zúzódás. Jobban van.
Kedd - Gyuri
Ma hétfő (akarom mondani kedd) van/volt. A reggel, a lassan szokásossá váló ritmusban kezdődött; felkelni a tanerőkön kívül csak Aranyos Annának és Az Andinak sikerült. A terítés tökéletesre sikeredett, csak egy apró gond volt vele megelőzte a korát; ugyanis a boltos csapatnak sikerült húznia a …no, nem az igát, hanem a lóbőrt. Szóval csak némi késéssel és tanári segítséggel sikerült elkezdenünk a reggelit. De szerencsére ez még kapóra is jött, hiszen a Hőseink fél óra késéssel érkeztek (szokásuktól eltérően – többet szoktak). Így a „négy Giborimossal” (Duzzogó Dorka, Jóravaló Jutka, Görbületes Gábor és vendégművész Mini Miri), és a 11 körül Olaszországból befutó Bartha Bencével a tábor létszáma 30 főre emelkedett.
Délelőtt: Kicsit temetőztünk, illetve a tegnap megbeszélt interjúkat készítették el a gyerekek a helyiekkel.
Az ebéd pizza volt. Szerencsére nem fogyott el az összes, így a délutáni strandolásra is maradt mit ennünk.
A strand kész élményfürdő volt (dokumentáció Tamásnál). Óriási vízi birkózások alakultak ki (Dorkát minden fiú megmerítette, a Dórit csak kettő). A Gábor megénekeltette a Janót, gatyát lóbált, puszit kért, idegenek vízibiciklijéről csúszdázott. És végre (többszöri összedőlés után) sikerült egy háromszintes gúlát összehoznunk, melyet a bérelt Porshe-ból (Ferrarira nem futotta) kamerázott a mai rögzítés- (és egyébként tábor-) vezető. Levezetésként pedig a lányok, hanem is a vízen jártak, de mindenesetre a fiúk vállain álltak. Miután érzékeny búcsút vettünk a Giborimos különítménytől - még szerencse, hogy nem sok könny potyogott, különben kezdhettük volna újra a szárítkozást - egy órás nosztalgiahajózásra mentünk (ehhez már az iskolapszichológus segítségét is igénybe vettük, hisz Tünde nélkül nem ment volna ez se). Indultunk a siófoki zsidó temetőhöz. Felemelő volt látni, hogy a Halász (Haraszti László) milyen szépen rendbe tette és tartja ezt a temetőt. Arról nem is beszélve, hogy egy kész pedagógus veszett el benne; érdekes dolgokat mesélt „Zsidófok” és az izraelita vallású lakosaik történelméből. Úgy gondolom, hogy adott a minta, hogy milyenné kell tennünk az ádándi temetőt. Hát nem fog beleférni a hátra lévő másfél napba…
Este vacsi (végre magunkról gondoskodtunk), és a szokásos esti tevékenységek; horázás és beszélgetések (meg persze blogírás), némi divatbemutatóval fűszerezve (by Marci, Áron, Toma, Vivi, Dóri, Kornél, SzöDö…).
Délelőtt: Kicsit temetőztünk, illetve a tegnap megbeszélt interjúkat készítették el a gyerekek a helyiekkel.
Az ebéd pizza volt. Szerencsére nem fogyott el az összes, így a délutáni strandolásra is maradt mit ennünk.
A strand kész élményfürdő volt (dokumentáció Tamásnál). Óriási vízi birkózások alakultak ki (Dorkát minden fiú megmerítette, a Dórit csak kettő). A Gábor megénekeltette a Janót, gatyát lóbált, puszit kért, idegenek vízibiciklijéről csúszdázott. És végre (többszöri összedőlés után) sikerült egy háromszintes gúlát összehoznunk, melyet a bérelt Porshe-ból (Ferrarira nem futotta) kamerázott a mai rögzítés- (és egyébként tábor-) vezető. Levezetésként pedig a lányok, hanem is a vízen jártak, de mindenesetre a fiúk vállain álltak. Miután érzékeny búcsút vettünk a Giborimos különítménytől - még szerencse, hogy nem sok könny potyogott, különben kezdhettük volna újra a szárítkozást - egy órás nosztalgiahajózásra mentünk (ehhez már az iskolapszichológus segítségét is igénybe vettük, hisz Tünde nélkül nem ment volna ez se). Indultunk a siófoki zsidó temetőhöz. Felemelő volt látni, hogy a Halász (Haraszti László) milyen szépen rendbe tette és tartja ezt a temetőt. Arról nem is beszélve, hogy egy kész pedagógus veszett el benne; érdekes dolgokat mesélt „Zsidófok” és az izraelita vallású lakosaik történelméből. Úgy gondolom, hogy adott a minta, hogy milyenné kell tennünk az ádándi temetőt. Hát nem fog beleférni a hátra lévő másfél napba…
Este vacsi (végre magunkról gondoskodtunk), és a szokásos esti tevékenységek; horázás és beszélgetések (meg persze blogírás), némi divatbemutatóval fűszerezve (by Marci, Áron, Toma, Vivi, Dóri, Kornél, SzöDö…).
A siófoki zsidó temetőben jártunk
Kedd este meglátogattuk a siófoki zsidó temetőt, amit Haraszti László barátunk tart rendben. Példaszerű és gyönyörűen gondozott zsidó temetőről van szó.
Mesélt arról, hogyan kezdődöttek el a munkálatok a 90-es években, családokról, sírkövekről, és ami a legfontosabb, hogy nagyon-nagyon éreztük, mennyire fontos ez Neki, és mennyit foglalkozik az „ő temetőjével” . Halász (Haraszti László)) nagyon sokat segített nekünk a szervezésben és az ádándi temetőben is dolgozott velünk. Köszönjük és jó egészséget kívánunk!
Mesélt arról, hogyan kezdődöttek el a munkálatok a 90-es években, családokról, sírkövekről, és ami a legfontosabb, hogy nagyon-nagyon éreztük, mennyire fontos ez Neki, és mennyit foglalkozik az „ő temetőjével” . Halász (Haraszti László)) nagyon sokat segített nekünk a szervezésben és az ádándi temetőben is dolgozott velünk. Köszönjük és jó egészséget kívánunk!
Sétahajó
Kedd délután Kiss Attila ádándi vállalkozó meghívott minket egy balatoni sétahajózásra.
Nagyon jól éreztük magunkat a Tünde nevezetű hajón. Köszönjük!
Strand
Kedden is strandoltunk egy nagyot. Sajnos egy idő után lemerült a fényképezőgép, pedig egy vizibiciklit is béreltünk, hogy tudjunk a parttól 200 méterre fényképezni és videózni. Sebaj! Így csak 100 órányi anyaglesz és 10000 kép.
Ebéd
Ma - kedden - pizzát ettünk ebédre.
Megjött Bence és a Giborimos kvartett: Jutka, Miri, Dorina és Gábor.
Biciklitúra - Eszter
9 körül indultunk egy könyű 30 km-es túrára. Összesen 8-an voltunk, a tanárok közül Janó és Doki jött velünk. A célirány a Fehérkő nevű rom volt, ami Bálványos közelében található.
Először Ságváron kellett átmennünk, hogy áttérjünk a Bálványos felé vezető földútra. Addig betonút vezetett. Kisebb emelkedők voltak, melyek csak nekem okoztak gondot, ugyanis a harmadik emelkedőn túlváltottam és lejött a láncom. Szerencsére Doki orvosolta a problémát és így folytathattam az utat.
Ságváron rátértünk a földútra mely egy kicsit rosszabb minőségű volt mint amire számítottunk. Az út első szakaszán homokban mentünk. Mit ne mondjak, nem volt egyszerű. De ez nem minden. Alighogy innen kiértünk, egy igazi sártengerrel találtuk szembe magunkat. Ezt senki nem úszta meg szárazon, de Janó vitte a pálmát ebben a körben.
De ennyi nem volt elég. Janó vezetésével sikeresen eltévedtünk, így Tab felé vettük az irányt. Itt az út kicsit dimbesdombos volt és én a magam részéről kezdtem fáradni. Egy idő után a földút betonútban folytatódott.
11-re elértünk egy Lulla nevezetű kis falut. Itt megálltunk inni és pihenni. Tab innen messze volt még és 1-re vissza kellett érnünk, ezért úgy döntöttünk, hogy nem megyünk tovább.
A visszefelé út kicsit gyorsabb volt, bár már mindenki fáradtabb volt. Toma és Anna bírták a legjobban, ők az egész kirándulás folyamán a csapat élén voltak.
Visszafelé Gergő nyerte meg sárversenyt, térdig lépett bele a sárba. Ságváron még megálltunk fagyizni, utána pedig tekertünk visza ebédre.
4 óra allatt mentünk kb. 30 km-t. Fárasztó volt, de mindenki élvezte.
Masszázs
Vasárnap este kitört a masszázsláz, de keddre véget is ért.
http://picasaweb.google.com/KibuciBucik/Masszazs
http://picasaweb.google.com/KibuciBucik/Masszazs
Traubi
Köszönjük a balatonvilágosi TRA-ÜDI, Tradícionális Üditőital Rt.-nek és Berkowitz Mózesnek, hogy 50 liter Traubisódával támogatták a tábort!
Különbuszoztunk
Köszönjük a Palace Dance Klubnak és Récsei busznak a szálltást.
Köszönjük Barna Sándornak, a Palace Dance Klub vezetőjének és a Récsei busznak a támogatást, mellyel háromszor is eljutottunk egy különbusszal Siófokra, ahol strandoltunk, megnéztük a zsidó temetőt, amit Haraszti László barátunk gondoz, és hajókázni is voltunk.
Vasárnap történt egy kis malőr az önindítóval, de megoldottuk és betoltuk a buszt.
http://picasaweb.google.com/KibuciBucik/Kulonbusz
Köszönjük Barna Sándornak, a Palace Dance Klub vezetőjének és a Récsei busznak a támogatást, mellyel háromszor is eljutottunk egy különbusszal Siófokra, ahol strandoltunk, megnéztük a zsidó temetőt, amit Haraszti László barátunk gondoz, és hajókázni is voltunk.
Vasárnap történt egy kis malőr az önindítóval, de megoldottuk és betoltuk a buszt.
http://picasaweb.google.com/KibuciBucik/Kulonbusz
Rendrakás bukfencért
A legrumlisabb és legszagosabb szobát rendrakásra köteleztük. És ezek után Gyuri bemutatta, milyen az igaz dzsúdóbukfenc, igaz, hogy csak ketten látták. Állítólag.
http://picasaweb.google.com/KibuciBucik/Rendrakas
http://picasaweb.google.com/KibuciBucik/Rendrakas
Polgármesteri látogatás
Hétfő este ellátogatott hozzánk Pollák Tibor polgármester úr, aki mesélt magáról, a település múltjáról sok-sok érdekes dolgot. Köszönjük Neki az együttműködést, ami az első lépésektől elkísért minket és reméljük, sikeres lesz a projekt befejezése a jövő évben.
A délutáni falubeli riportkészítések folyományaként Beniék csapatának invitálására benézett hozzánk az esperes úr is, aki 1966 óta lelkész Ádándon, és akivel közösen azt is leszűrtük, hogy minden ember lehet jó vagy rossz, függetlenül a felekezetétől.
Fehér Akác
Ebédelni és vacsorázni a Fehér Akác vendéglőben szoktunk. Jól főznek. Utána ugyanott fagyi. 90Ft/gömb és nagyon finom. A visszajárót a homlokunkra urigellerezzük.
Hóráztunk is
Hagyományos programunk az esti hórázás. Paksy Laci kiváló hóratanár!
http://picasaweb.google.com/KibuciBucik/HRa
http://picasaweb.google.com/KibuciBucik/HRa
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)
