A második nap - Rachel tollából

2007.06.26. csütörtök

Ma szépen felébredtünk kivonultunk az asztalokhoz és végignéztük, ahogyan Vivi
egyedül megterít előttünk. Ugyanis Dorka egy picit elaludt, így nem tudta elvégezni feladatát, miszerint segítenie kellett volna a terítésben. Ezt később megbánta, mert a Marcival és a Benivel kellett mosogatnia ... Vagy mégsem?
A reggeli után beöltöztünk munkaruhába és elmentünk a Temetőbe ... Elsőre nem nagyon lehetett megtalálni a „dzsungelben” a temetőt és a sírokat. Voltak segítőink is a faluból, akik a gépeikkel gyorsan haladtak. Volt, aki vágta a fákat és bokrokat, és volt, aki elhordta egy nagy kupacba. Az első napon hihetetlenül sokat sikerült haladni. Dorka sajnos rosszul lett, ezért ebben a feladatban sem nagyon tudott szuperálni, de azért szeretjük! Viszont remek példát mutatott abban, hogy miként üljünk le és élvezzük a forróságot, miköben körülöttünk kemény munka folyik.
Mikor már mindenki visszaért fáradtan és izzadtan, elmentünk fürödni,
hogy tiszták legyünk és elviselhetőbb szagunk legyen. Utána ebédelni mentünk. Rántott csirke, rósejbni, befőtt.
Az ebéd után kaptunk egy feladatlapot, amin jó sok kérdés volt Ádándról és meg kellett válszolnunk. Pl.: „Melyik megyében található Ádánd?”. Viszont voltak nehezebb kérdések is, amire nem tudtunk volna egykönnyen magunktól válaszolni. Ekkor megkerestük a Polgármesteri Hivatalt és – bár nem ért váratlanul – de meglepően hamar sikerült a polgármesterrel beszélgetés kezdeményeznünk. Mi feltettük a kérdéseinket, ő pedig készséggel válaszolt.
Más sem hiányzik a dolgozó, fáradt embernek, mint egy kis kikapcsolódás. És erre nincs jobb hely, mint a Balaton! Lementünk a meleg, fülledt (külön)buszban Siófokra (Külön köszönet a Palace Disconak és a Récsei Busznak! - szerk.) és megkerestük a Balcsit, ami szintén nem ment olyan könnyen... legalábbis nem az, hogy megtaláljuk a tanárok számára a legideálisabb helyet... Pancsolás után visszabuszoztunk a faluba, ahol megvacsoráztunk. És miután elegendő ételmennyiséget vettünk magunkhoz, visszatértünk a szállásra és megkezdüka batikolást, a saját zsinagógánkhoz, ugyanis Ádándon nicsen zsinagóga (volt, csak felrobbant a háborúban), így „csinálnunk kell” egyet, ahol holnap fogadhatjuk a szombatot.