Vége a hatodik Kibuci Bucik tábornak, de a blog tovább ÉL!!!
Írhattok rá, ha tudjátok a jelszót, illetve küldjétek el nekem a szöveget a kosa@lauder.hu címre, és felteszem.
Mindenkinek köszönet! KÖSZÖNET!
2008. július 5., szombat
Budakeszi zsidó temető
Idézek egy július eleji levélből. Emlékeztek, néhányan dolgoztunk a budakeszi zsidó temetőben tavaly ősszel. (Marci, Gergő, Ági, Noé, Gyuri, Janó, Tamás). Korábban Oláh János és csapata hozta rendbe a temetőt. Nyilván azóta is ügyködik ott valaki. Így a legjobb.
"dr. Szeszler Anna részére. Kedves Anna! Nemrég a budakeszi zsidó temetően jártam, ahol nagyapám síremléke áll. Meglepetássel tapasztaltam, hogy a sírkövet felállították, a betűket olvashatóvá tették. Mivel a temetőt újra megújra benövi az embermagasságú fű, fa, virág, és a megközelítése is csak a "'beavatottaknak" lehetséges, ezért nagyon örültem, hogy valaki törődik a múlttal. Azt hallottuk, hogy az iskola diákjai dolgoztak ott. Köszönjük! Angyal Kati "
2008. július 4., péntek
Az utolsó napon
Ez a nap is elérkezett. Késői ébredés, reggeli, felöltözés és utoljára irány a temető. Noha mindenki igen fáradt – hosszú volt az előző este J - az utolsó simítások még hátra vannak. Ez nem jelenti azt, hogy a munka végéhez értünk, sőt… van még itt teendő bőven… fel is merül a kérdés: jövőre veletek újra ugyanitt vagy esetleg máshol… ezt még ráérünk eldönteni. Azt hiszem így is nagyon nagy munkát végeztünk, és mindannyiunknak jó érzést ezt látni. Néhány sírkövet még felállítunk, ki-ki követ helyez egy-egy sírra, hogy így emlékezzünk és tegyük tiszteletünket.
A kastély felé tartva már a pakoláson járnak gondolataink, nem maradt sok időnk és bizony nem lesz könnyű rendet hagyni magunk után. Ebéd előtt még összegyűlünk mindannyian a sátor alatt, ahol a Szombat fogadását is tartottuk. Itt néhány szóban, mondatban összefoglaljuk ki hogyan érezte magát. A kiszavazást a beszavazás váltja fel, azaz mindenki végiggondolja ki is volt számára a tábor „nagy meglepetése”, felfedezése. Elhangzik egy-egy név, egy-egy évfolyam neve, majd Szödö az, aki a végszót is megadva az egész csapatra adja le voksát a jó hangulat miatt. Azt hiszem igaza van, hisz nagyon jó kis társaság jött itt össze, akik 9 napot töltöttek együtt … sokat dolgozva, játszva, beszélgetve, énekelgetve, zenélgetve, nevetgélve, filozofálva, biciklizve, kirándulva, strandolva, gúlát építve…
Aztán felgyorsulnak az események, ebéd, pakolás, biciklire szállás és irány a pályaudvar. A csapat időben a peronon és már indulunk is haza. Az utolsó masszázsok, éneklés, videózás, fényképezés és 2,5 óra múlva búcsúzás… mindenkinek jó nyarat és találkozunk augusztus végén!
Aztán felgyorsulnak az események, ebéd, pakolás, biciklire szállás és irány a pályaudvar. A csapat időben a peronon és már indulunk is haza. Az utolsó masszázsok, éneklés, videózás, fényképezés és 2,5 óra múlva búcsúzás… mindenkinek jó nyarat és találkozunk augusztus végén!
2008. július 1., kedd
A temetőben zajlik az élet
A temetővel szépen haladunk. Már megtaláltuk a széleit és sokkal több sírkő került elő, mint vártuk. Nagyon meleg van, de 11 után Paksy Laci UV-riadót fúj, orvosilag.
Vasárnap Haraszti László, a siófoki temető gondozója, veje és unokája is velünk volt. Ők Németországban élnek. Hát igen, a Stihl-fűrész a leghasznosabb szerszám mostanság.
A sírkövek nagy része ledőlve (ledöntve), sok összetörve. Amit lehet, megteszünk. Már két nagyon nehéz követ visszaemeltünk. Szép munka volt. Dani meg is sérült, de szerencsére csak zúzódás. Jobban van.
Vasárnap Haraszti László, a siófoki temető gondozója, veje és unokája is velünk volt. Ők Németországban élnek. Hát igen, a Stihl-fűrész a leghasznosabb szerszám mostanság.
A sírkövek nagy része ledőlve (ledöntve), sok összetörve. Amit lehet, megteszünk. Már két nagyon nehéz követ visszaemeltünk. Szép munka volt. Dani meg is sérült, de szerencsére csak zúzódás. Jobban van.
Kedd - Gyuri
Ma hétfő (akarom mondani kedd) van/volt. A reggel, a lassan szokásossá váló ritmusban kezdődött; felkelni a tanerőkön kívül csak Aranyos Annának és Az Andinak sikerült. A terítés tökéletesre sikeredett, csak egy apró gond volt vele megelőzte a korát; ugyanis a boltos csapatnak sikerült húznia a …no, nem az igát, hanem a lóbőrt. Szóval csak némi késéssel és tanári segítséggel sikerült elkezdenünk a reggelit. De szerencsére ez még kapóra is jött, hiszen a Hőseink fél óra késéssel érkeztek (szokásuktól eltérően – többet szoktak). Így a „négy Giborimossal” (Duzzogó Dorka, Jóravaló Jutka, Görbületes Gábor és vendégművész Mini Miri), és a 11 körül Olaszországból befutó Bartha Bencével a tábor létszáma 30 főre emelkedett.
Délelőtt: Kicsit temetőztünk, illetve a tegnap megbeszélt interjúkat készítették el a gyerekek a helyiekkel.
Az ebéd pizza volt. Szerencsére nem fogyott el az összes, így a délutáni strandolásra is maradt mit ennünk.
A strand kész élményfürdő volt (dokumentáció Tamásnál). Óriási vízi birkózások alakultak ki (Dorkát minden fiú megmerítette, a Dórit csak kettő). A Gábor megénekeltette a Janót, gatyát lóbált, puszit kért, idegenek vízibiciklijéről csúszdázott. És végre (többszöri összedőlés után) sikerült egy háromszintes gúlát összehoznunk, melyet a bérelt Porshe-ból (Ferrarira nem futotta) kamerázott a mai rögzítés- (és egyébként tábor-) vezető. Levezetésként pedig a lányok, hanem is a vízen jártak, de mindenesetre a fiúk vállain álltak. Miután érzékeny búcsút vettünk a Giborimos különítménytől - még szerencse, hogy nem sok könny potyogott, különben kezdhettük volna újra a szárítkozást - egy órás nosztalgiahajózásra mentünk (ehhez már az iskolapszichológus segítségét is igénybe vettük, hisz Tünde nélkül nem ment volna ez se). Indultunk a siófoki zsidó temetőhöz. Felemelő volt látni, hogy a Halász (Haraszti László) milyen szépen rendbe tette és tartja ezt a temetőt. Arról nem is beszélve, hogy egy kész pedagógus veszett el benne; érdekes dolgokat mesélt „Zsidófok” és az izraelita vallású lakosaik történelméből. Úgy gondolom, hogy adott a minta, hogy milyenné kell tennünk az ádándi temetőt. Hát nem fog beleférni a hátra lévő másfél napba…
Este vacsi (végre magunkról gondoskodtunk), és a szokásos esti tevékenységek; horázás és beszélgetések (meg persze blogírás), némi divatbemutatóval fűszerezve (by Marci, Áron, Toma, Vivi, Dóri, Kornél, SzöDö…).
Délelőtt: Kicsit temetőztünk, illetve a tegnap megbeszélt interjúkat készítették el a gyerekek a helyiekkel.
Az ebéd pizza volt. Szerencsére nem fogyott el az összes, így a délutáni strandolásra is maradt mit ennünk.
A strand kész élményfürdő volt (dokumentáció Tamásnál). Óriási vízi birkózások alakultak ki (Dorkát minden fiú megmerítette, a Dórit csak kettő). A Gábor megénekeltette a Janót, gatyát lóbált, puszit kért, idegenek vízibiciklijéről csúszdázott. És végre (többszöri összedőlés után) sikerült egy háromszintes gúlát összehoznunk, melyet a bérelt Porshe-ból (Ferrarira nem futotta) kamerázott a mai rögzítés- (és egyébként tábor-) vezető. Levezetésként pedig a lányok, hanem is a vízen jártak, de mindenesetre a fiúk vállain álltak. Miután érzékeny búcsút vettünk a Giborimos különítménytől - még szerencse, hogy nem sok könny potyogott, különben kezdhettük volna újra a szárítkozást - egy órás nosztalgiahajózásra mentünk (ehhez már az iskolapszichológus segítségét is igénybe vettük, hisz Tünde nélkül nem ment volna ez se). Indultunk a siófoki zsidó temetőhöz. Felemelő volt látni, hogy a Halász (Haraszti László) milyen szépen rendbe tette és tartja ezt a temetőt. Arról nem is beszélve, hogy egy kész pedagógus veszett el benne; érdekes dolgokat mesélt „Zsidófok” és az izraelita vallású lakosaik történelméből. Úgy gondolom, hogy adott a minta, hogy milyenné kell tennünk az ádándi temetőt. Hát nem fog beleférni a hátra lévő másfél napba…
Este vacsi (végre magunkról gondoskodtunk), és a szokásos esti tevékenységek; horázás és beszélgetések (meg persze blogírás), némi divatbemutatóval fűszerezve (by Marci, Áron, Toma, Vivi, Dóri, Kornél, SzöDö…).
A siófoki zsidó temetőben jártunk
Kedd este meglátogattuk a siófoki zsidó temetőt, amit Haraszti László barátunk tart rendben. Példaszerű és gyönyörűen gondozott zsidó temetőről van szó.
Mesélt arról, hogyan kezdődöttek el a munkálatok a 90-es években, családokról, sírkövekről, és ami a legfontosabb, hogy nagyon-nagyon éreztük, mennyire fontos ez Neki, és mennyit foglalkozik az „ő temetőjével” . Halász (Haraszti László)) nagyon sokat segített nekünk a szervezésben és az ádándi temetőben is dolgozott velünk. Köszönjük és jó egészséget kívánunk!
Mesélt arról, hogyan kezdődöttek el a munkálatok a 90-es években, családokról, sírkövekről, és ami a legfontosabb, hogy nagyon-nagyon éreztük, mennyire fontos ez Neki, és mennyit foglalkozik az „ő temetőjével” . Halász (Haraszti László)) nagyon sokat segített nekünk a szervezésben és az ádándi temetőben is dolgozott velünk. Köszönjük és jó egészséget kívánunk!
Sétahajó
Kedd délután Kiss Attila ádándi vállalkozó meghívott minket egy balatoni sétahajózásra.
Nagyon jól éreztük magunkat a Tünde nevezetű hajón. Köszönjük!
Strand
Kedden is strandoltunk egy nagyot. Sajnos egy idő után lemerült a fényképezőgép, pedig egy vizibiciklit is béreltünk, hogy tudjunk a parttól 200 méterre fényképezni és videózni. Sebaj! Így csak 100 órányi anyaglesz és 10000 kép.
Ebéd
Ma - kedden - pizzát ettünk ebédre.
Megjött Bence és a Giborimos kvartett: Jutka, Miri, Dorina és Gábor.
Biciklitúra - Eszter
9 körül indultunk egy könyű 30 km-es túrára. Összesen 8-an voltunk, a tanárok közül Janó és Doki jött velünk. A célirány a Fehérkő nevű rom volt, ami Bálványos közelében található.
Először Ságváron kellett átmennünk, hogy áttérjünk a Bálványos felé vezető földútra. Addig betonút vezetett. Kisebb emelkedők voltak, melyek csak nekem okoztak gondot, ugyanis a harmadik emelkedőn túlváltottam és lejött a láncom. Szerencsére Doki orvosolta a problémát és így folytathattam az utat.
Ságváron rátértünk a földútra mely egy kicsit rosszabb minőségű volt mint amire számítottunk. Az út első szakaszán homokban mentünk. Mit ne mondjak, nem volt egyszerű. De ez nem minden. Alighogy innen kiértünk, egy igazi sártengerrel találtuk szembe magunkat. Ezt senki nem úszta meg szárazon, de Janó vitte a pálmát ebben a körben.
De ennyi nem volt elég. Janó vezetésével sikeresen eltévedtünk, így Tab felé vettük az irányt. Itt az út kicsit dimbesdombos volt és én a magam részéről kezdtem fáradni. Egy idő után a földút betonútban folytatódott.
11-re elértünk egy Lulla nevezetű kis falut. Itt megálltunk inni és pihenni. Tab innen messze volt még és 1-re vissza kellett érnünk, ezért úgy döntöttünk, hogy nem megyünk tovább.
A visszefelé út kicsit gyorsabb volt, bár már mindenki fáradtabb volt. Toma és Anna bírták a legjobban, ők az egész kirándulás folyamán a csapat élén voltak.
Visszafelé Gergő nyerte meg sárversenyt, térdig lépett bele a sárba. Ságváron még megálltunk fagyizni, utána pedig tekertünk visza ebédre.
4 óra allatt mentünk kb. 30 km-t. Fárasztó volt, de mindenki élvezte.
Masszázs
Vasárnap este kitört a masszázsláz, de keddre véget is ért.
http://picasaweb.google.com/KibuciBucik/Masszazs
http://picasaweb.google.com/KibuciBucik/Masszazs
Traubi
Köszönjük a balatonvilágosi TRA-ÜDI, Tradícionális Üditőital Rt.-nek és Berkowitz Mózesnek, hogy 50 liter Traubisódával támogatták a tábort!
Különbuszoztunk
Köszönjük a Palace Dance Klubnak és Récsei busznak a szálltást.
Köszönjük Barna Sándornak, a Palace Dance Klub vezetőjének és a Récsei busznak a támogatást, mellyel háromszor is eljutottunk egy különbusszal Siófokra, ahol strandoltunk, megnéztük a zsidó temetőt, amit Haraszti László barátunk gondoz, és hajókázni is voltunk.
Vasárnap történt egy kis malőr az önindítóval, de megoldottuk és betoltuk a buszt.
http://picasaweb.google.com/KibuciBucik/Kulonbusz
Köszönjük Barna Sándornak, a Palace Dance Klub vezetőjének és a Récsei busznak a támogatást, mellyel háromszor is eljutottunk egy különbusszal Siófokra, ahol strandoltunk, megnéztük a zsidó temetőt, amit Haraszti László barátunk gondoz, és hajókázni is voltunk.
Vasárnap történt egy kis malőr az önindítóval, de megoldottuk és betoltuk a buszt.
http://picasaweb.google.com/KibuciBucik/Kulonbusz
Rendrakás bukfencért
A legrumlisabb és legszagosabb szobát rendrakásra köteleztük. És ezek után Gyuri bemutatta, milyen az igaz dzsúdóbukfenc, igaz, hogy csak ketten látták. Állítólag.
http://picasaweb.google.com/KibuciBucik/Rendrakas
http://picasaweb.google.com/KibuciBucik/Rendrakas
Polgármesteri látogatás
Hétfő este ellátogatott hozzánk Pollák Tibor polgármester úr, aki mesélt magáról, a település múltjáról sok-sok érdekes dolgot. Köszönjük Neki az együttműködést, ami az első lépésektől elkísért minket és reméljük, sikeres lesz a projekt befejezése a jövő évben.
A délutáni falubeli riportkészítések folyományaként Beniék csapatának invitálására benézett hozzánk az esperes úr is, aki 1966 óta lelkész Ádándon, és akivel közösen azt is leszűrtük, hogy minden ember lehet jó vagy rossz, függetlenül a felekezetétől.
Fehér Akác
Ebédelni és vacsorázni a Fehér Akác vendéglőben szoktunk. Jól főznek. Utána ugyanott fagyi. 90Ft/gömb és nagyon finom. A visszajárót a homlokunkra urigellerezzük.
Hóráztunk is
Hagyományos programunk az esti hórázás. Paksy Laci kiváló hóratanár!
http://picasaweb.google.com/KibuciBucik/HRa
http://picasaweb.google.com/KibuciBucik/HRa
2008. június 29., vasárnap
Kedves Viki és Tony! Köszönjük!
Köszönjük Bedő Vikinek és Polyák Ágostonnak (Tonynak, Katinak, Annának, Istvánnak, Jánosnak, Gábornak, Tamásnak, ...), hogy jelenlétükkel, játékaikkal,beszélgetéseikkel, a szombatfogadásal, és a havdalával is erősítették a bucis közösséget.
Tony, a Beugrós "szituációs" játék zseniális volt, nagyon sokat nevettünk.
Viki, lelkesedésed és elementáris ősenergiáid lehengerlőek, köszönjük a beszélgetést is a kivonulásról. Várakozáson felüli jól sikerült.
Sokunknak nagyon hiányoztatok már ma (vasárnap) is, és a többiek is csak vicceltek a szentéllyel, vagyis rá fognak jönni hamarosan, hogy csak a hiány maradt itt utánatok.
Fantasztikusak vagytok!
Csütörtökön kezdődött a munka
A tábor második napján, csütörtökön kezdődött a munka az ádándi zsidó temetőben.
Az első nap szépen haladtunk a dzsungelszerű növényzettel borított temető hátsó sarkában. Egy kb. 15x20 méteres részt tisztítottunk meg, és a bevezető utakat vágtuk ki.
Külön köszönet Pollák Tibor polgármester úrnak a lépcsőért és a három fős szerszámos brigádnak a hozzáértő segítségért.
Havdala
A Havdala idén is nagyon szép és hangulatos volt.
Felavattuk Viki vadonat új "Havdala-szett"-jét, és énekeltünk is sokat.Köszönjük!!!
Péntek - Hermi és Vivi
Péntek- Vivi, Hermi
Reggeli után, aki akart elmehetett a temetőbe, a többiek főztek, mosogattak, mint mi. Délután megérkezett Viki és Toni, a szombattartók, utána elkeztünk barheszt fonni (főleg a Dani csinált) és közben Viki mesélt nekünk a Szentélyről ...
Festetünk mécsestartót is. Késöbb egy nagyon jó játékot játszottunk. A neve „Én még soha ...volt. De azért nem mindenki élvezte annyira, mert sok titok kiderült. A játék után a fiúk felállították a batikolt sátrat, miközben mi Vikivel és Petrával Bombáztunk.
Este elkezdtünk készülődni Shabatra a lányok szoknyát vettek fel a fiúk és Viki pedig kipát.
A Szombat fogadás gyertyagyújtással kezdődött, majd imával folytatódott, de mikor a közepénél tartottunk elkezdett zuhogni az eső. A végén mindenki shabat shalomot kívánt a másiknak, majd leültünk a csuromvizes asztalhoz vacsorázni. Elmondtuk az áldást és kezdődött a lakoma, a magunk készített sólet nem is bizonyult olyan rossznak (úgynevezett szuperfinom volt! - szerk.) , bár lehet, hogy a Tokaji szamorodni is segítette egy kicsit. A vacsora után Toni Beugrót játszott és ő játszotta az összes szerepet (Kati, Anna, István), kivéve Lindát. Kicsit később elénekeltük a Birkat Hamazon-t és hóráztunk is.
Majd éjjel mindenki ment a maga útjára, de mi úgy döntöttünk, hogy elmegyünk énekelni a kastély mögé, de szinte csak Viki énekelt. A gitárosok elmentek és helyettük más társaságot kaptunk ...
Majd hajnali egy óra körül visszamentünk a szobánkba. Sajnos mindebből Rachel kimaradt, mert szegény lebetegedett és anyukája érte jött.
2008. június 28., szombat
Dömötör megmondja - harmadik nap: indul a Sábát
Kibuci blog Dömötör Sabat
Pénteken az ébresztő Janó formájában érkezett (hangosan)! A munka a remek reggeli után jól ment, annak ellenére, hogy voltak a táborban maradók, akik a sábátra készültek.
A saját zsinagóga építése nagy feladatnak bizonyult, de hat emberrel sikerült befejezni. Remekül sikerült a lemezelt elemekből összerakni. A bárhesz remekül sikerült és a sólet is jól festett. Bár féltem az életem egy bezárt szobában három sólettel megtöltött szobatárssal. Nem baj, majd nyitva lesznek az ablakok. A mécsesfestés jó volt.
Az éttermi kaja még mindig a tavalyi menetrendet és minőséget követi (nem jó) (de igen, nagyon is – szerk.)
Mindent kárpótol és megkoronáz a hangulat. Ezért éri meg a táborra lejönni, mert garantált a jókedv!!! Csak így tovább Kibuci Bucik!
Pénteken az ébresztő Janó formájában érkezett (hangosan)! A munka a remek reggeli után jól ment, annak ellenére, hogy voltak a táborban maradók, akik a sábátra készültek.
A saját zsinagóga építése nagy feladatnak bizonyult, de hat emberrel sikerült befejezni. Remekül sikerült a lemezelt elemekből összerakni. A bárhesz remekül sikerült és a sólet is jól festett. Bár féltem az életem egy bezárt szobában három sólettel megtöltött szobatárssal. Nem baj, majd nyitva lesznek az ablakok. A mécsesfestés jó volt.
Az éttermi kaja még mindig a tavalyi menetrendet és minőséget követi (nem jó) (de igen, nagyon is – szerk.)
Mindent kárpótol és megkoronáz a hangulat. Ezért éri meg a táborra lejönni, mert garantált a jókedv!!! Csak így tovább Kibuci Bucik!
Visszatekintés az első napra
Az első nap
Rohanás a pályaudvarra, külön kocsi a bicikliszállító mellett. Nagyon meleg van.
Felpakoljuk a kerékpárokat, integetünk és a vonat máris elindul …
Az út kellemes és gyorsan telik. Fényképezünk, videózunk, alig ülök pár percig.
Már most látszik, hogy a tábor jó lesz.
Gyuri később startol a suliból, így a siófoki állomásra Szonja, Linda és Laci ér le, hogy elszállítsa a csomagokat. Mi biciklivel indulunk a Sió csatorna mellett Siójutra, majd Ádándra.
A szállásunk Ádándon egy kastély egyik melléképületében van. Az egykori iskola mindenese, stúdiósa, gondnoka nagyon-nagyon segítőkész, minden úgy van, ahogy megbeszéltük. Elhelyezkedünk és máris mehetünk vacsorázni. A magam részéről egy ilyen meleg nap végén nincsen jobb, mint egy jéghideg meggyleves. Nagyon itatja magát.
Az is gyorsan kiderül, hogy a vendéglő is rendben lesz. Minden finom, házias és olyan normális. (Így is lett. – szerk. Köszönjük.)
Pollák Tibor, Ádánd polgármestere, ahol tud, segít. Együttműködésünk biztosan sikeres lesz. Előkészítő látogatásainkkor és most is nagyon pozitív minden. Csináltatott egy lépcsőt a temetőhöz, hogy be tudjunk majd jutni. Pénteken jönnek majd néhányan segíteni gépekkel. Tervei vannak és véghez is viszi. Az internet is el van intézve, és a településismereti játékban is készségesen segít, a gyerekek csapatostul mehetnek hozzá, de ez csak csütörtökön lesz. Le a kalappal!
Szóval szerda este, körben ülünk a kertben és játszunk.
Univerzális Ubul és fejrecsapós
Játszanak: Tökös Toma, Vidám Vivi, Lelkes Linda, Aranyos Anna, Boldog Balu, Hermi Hercegnő, Joviális Janó, Bunkó Beni, Muffos Miki, Menő Marci, Szegény Szonja, Gitáros Göndör Gergő, Gyantaszűz Gyurma Gyuri, Lelkiismeretes Laci, Tábori Tamás, Pimasz Petra, Dinka Dorka, Ábrándos Ádám, Doktori Dóri, Dinamikus Döme, Kétkedő Kornél, Arcátlan Andi, Durva Dani, Ágyas Áron, Ravasz Rachel
A gitár kvintett nagyon jó (Miki–Gergő–Bojti–Dóri–Tamás), a többiek is jól érzik magukat a kertben. Laci 12-kor orvosilag takarodót rendel el. 1-kor már ágyban is vagyunk.
Rohanás a pályaudvarra, külön kocsi a bicikliszállító mellett. Nagyon meleg van.
Felpakoljuk a kerékpárokat, integetünk és a vonat máris elindul …
Az út kellemes és gyorsan telik. Fényképezünk, videózunk, alig ülök pár percig.
Már most látszik, hogy a tábor jó lesz.
Gyuri később startol a suliból, így a siófoki állomásra Szonja, Linda és Laci ér le, hogy elszállítsa a csomagokat. Mi biciklivel indulunk a Sió csatorna mellett Siójutra, majd Ádándra.
A szállásunk Ádándon egy kastély egyik melléképületében van. Az egykori iskola mindenese, stúdiósa, gondnoka nagyon-nagyon segítőkész, minden úgy van, ahogy megbeszéltük. Elhelyezkedünk és máris mehetünk vacsorázni. A magam részéről egy ilyen meleg nap végén nincsen jobb, mint egy jéghideg meggyleves. Nagyon itatja magát.
Az is gyorsan kiderül, hogy a vendéglő is rendben lesz. Minden finom, házias és olyan normális. (Így is lett. – szerk. Köszönjük.)
Pollák Tibor, Ádánd polgármestere, ahol tud, segít. Együttműködésünk biztosan sikeres lesz. Előkészítő látogatásainkkor és most is nagyon pozitív minden. Csináltatott egy lépcsőt a temetőhöz, hogy be tudjunk majd jutni. Pénteken jönnek majd néhányan segíteni gépekkel. Tervei vannak és véghez is viszi. Az internet is el van intézve, és a településismereti játékban is készségesen segít, a gyerekek csapatostul mehetnek hozzá, de ez csak csütörtökön lesz. Le a kalappal!
Szóval szerda este, körben ülünk a kertben és játszunk.
Univerzális Ubul és fejrecsapós
Játszanak: Tökös Toma, Vidám Vivi, Lelkes Linda, Aranyos Anna, Boldog Balu, Hermi Hercegnő, Joviális Janó, Bunkó Beni, Muffos Miki, Menő Marci, Szegény Szonja, Gitáros Göndör Gergő, Gyantaszűz Gyurma Gyuri, Lelkiismeretes Laci, Tábori Tamás, Pimasz Petra, Dinka Dorka, Ábrándos Ádám, Doktori Dóri, Dinamikus Döme, Kétkedő Kornél, Arcátlan Andi, Durva Dani, Ágyas Áron, Ravasz Rachel
A gitár kvintett nagyon jó (Miki–Gergő–Bojti–Dóri–Tamás), a többiek is jól érzik magukat a kertben. Laci 12-kor orvosilag takarodót rendel el. 1-kor már ágyban is vagyunk.
2008. június 27., péntek
Dömi megmondja
Dömötör kibuci blog
2008-06-26, Ádánd, este 10:52
Egy blogíró gyakran beleesik az elcsépelt szövegek leírásába, de én nem ezt szeretném leírni, hanem azt a hangulatot, amire egész nap kerestem a szavakat. Azonban ez lehetetlennek ígérkezett!
A mai nap először láttam a temetőt és elkeztük tisztítani. Szerteágazó tüskék és ágak tengere ez az elhagyott hely. A legföbb probléma az, ha meg akarod mozdítani az egyik fát, nem fog menni, ugyanis másik 3 fa ágai közül halászhatjuk a lombját!
A szállás és az étel jó (bár a tavalyi szállás viszi a pálmát). A falubéliek és a tábortársak rendkívül segítőkészek és jófejek. Az egyetlen zavaró dolog a rovarok jelenléte.
Én már másodszorra jöttem a táborba, és remélem jövőre is lesz. Ki nem hagynám!
Mindenkinek csak ajánlani tudom! (Mi is!!! – szerk.)
2008-06-26, Ádánd, este 10:52
Egy blogíró gyakran beleesik az elcsépelt szövegek leírásába, de én nem ezt szeretném leírni, hanem azt a hangulatot, amire egész nap kerestem a szavakat. Azonban ez lehetetlennek ígérkezett!
A mai nap először láttam a temetőt és elkeztük tisztítani. Szerteágazó tüskék és ágak tengere ez az elhagyott hely. A legföbb probléma az, ha meg akarod mozdítani az egyik fát, nem fog menni, ugyanis másik 3 fa ágai közül halászhatjuk a lombját!
A szállás és az étel jó (bár a tavalyi szállás viszi a pálmát). A falubéliek és a tábortársak rendkívül segítőkészek és jófejek. Az egyetlen zavaró dolog a rovarok jelenléte.
Én már másodszorra jöttem a táborba, és remélem jövőre is lesz. Ki nem hagynám!
Mindenkinek csak ajánlani tudom! (Mi is!!! – szerk.)
A második nap - by Marci
Kedves naplóm!
Az első nap felénél tartunk. Túl vagyunk a munkán, majd most fogunk ebédelni. Csak reménykedhetek, hogy a mai ebéd jobb lesz, mint a tegnapi vacsora, mert a meggyleves inkább emlékeztetett a csapvízre, mint az anyukám által készített meggylevesre. Valahogy nem volt meg benne az összhang. (Szerintem az évszaknak megfelelő, szuper finom és hideg. – szerk. ) A szín megfelelő volt de kicsit sok volt a víz, ami nagyon lerontotta az étel színvonalát. A temető más volt, mint amire számítottam az elbeszélések alapján. Fel voltam készülve egy elég gazos és fával, bokorral benőtt temetőre, de hogy ennyi gaz, bokor és fa legyen… Már a temetőbe való bejutás is nehéz volt. A térdig érő fű és aljnövényzet megnehezítették a dolgunkat. Szerencsére 1 órám belül megérkezett a felmentő sereg. Három úriember a faluból, segítségünkre siettek stihl fűrészekkel, amivel könnyedén ösvényt vágtak, hogy a be és kijutás könnyebben menjen. Mi, fiúk, rögtön beugrottunk, hogy majd levágunk mindent, de hamar rá kellett ébrednünk, hogy túl sokan voltunk bent, és a hulladék gyorsan termelődött, de nem volt kinek kivinnie. A banda kimászott a rengetegből, elkezdődött a takarítás. Csak gyűlt és gyűlt a hulladék, de a tábor orvosa, más néven László újra magára vállalta a hulladék egymásra pakolását. Mindig volt valaki, aki segített neki egymásra dobálni a fákat, és egyéb szerves hulladékokat. Volt, hogy a Janó segített neki, volt hogy a Dani, de volt, hogy én. Néhány óra gazolás után a pihenőtábor is megalakult. Tipikus magyar kispad. A hőség és a munka nehézségei is szedtek áldozatokat. Dorkának, nem tudom mi baja lett, nem is akarom őt cikizni, mert az én testem is eléggé gyöngyözött. De nem csak Dorka volt az egyetlen, aki kiállt ivó vagy pihenő szünetet tartani. A fiatalabbak nem nagyon bírták a strapát.
Eljött az ebédidő.
Ebédre rántott húst és sült krumplit kaptunk. Almakompót volt a köret. Daninak ízlett. A mennyiséggel nem volt gond, kaptunk bőven belőle bőven, még kechup is volt. Ebéd után volt egy kis szabadidőnk, hogy leérjen az étel. Azért a testmozgás is megvolt. Négykor egy érdekes busz állított be az udvarra. Kerekei voltak ugyan, de nem nagyon tűnt mai darabnak. Az ülései érdekesen kényelmesek voltak. Tágas belső, csak a magnót hiányoltam. A Balaton vize meleg volt. Az öltözőt ugyan nem találtam meg, de a célnak a WC is megfelelt. A vízben szó szerint harcok folytak. Egymást nyomtuk le a víz alá, kentük az iszapot hajra, hátra. Sokan próbáltak beiszapozni vagy a víz alá nyomni, de nem tudtak. A visszaút még érdekesebb volt. Mi voltunk a magnó. Jobbnál jobb dalokat énekeltünk. A vacsora elméletileg milánói lett volna, de gyakorlatilag összevágott gomba és párizsi (pulykasonka. – szerk.) volt. Szerencsére tudtam olyat kérni, hogy tejfölös sajtos tészta. Szokás szerint sokan ettünk fagyit az étkezés után. Este szabadidőnk volt, hogy játsszunk, hórázzunk vagy simán csak pihenjünk. Gyuri szokás szerint eldőlt és a maga sebességében mozgott, beszélt. Érdekes volt hogy néha mintha aludna, vagy nem is tudom, mihez hasonlítsam a viselkedését. Életjelek csekély megnyilvánulásait sem mutatta. A hóra felé nem túl sokan mutattak érdeklődést. Kevesen voltunk, akik táncoltunk, de Laci és Linda kitartott egészen éjfélig, amikor is Janó (Laci, orvosilag. – szerk. ) takarodót fújt. A házak előtti folyosó hamar elnémult és megüresedett. Mindenki a szobájában folytatta az estét, ameddig még a szeme nyitva volt. Tudtuk, hogy holnap más nap lesz. Készülni fogunk a shabbatra. Kalácssütés, sólet. Reméltük, idén nem „KOZMAUTCAI” (© Tamás – szerk.) sólet lesz, nem úgy, mint tavaly. (nagyon finom volt, és Marci is háromszor evett! . szerk.) Ez lebegett a szemünkben, amikor elaludtunk.
Az első nap felénél tartunk. Túl vagyunk a munkán, majd most fogunk ebédelni. Csak reménykedhetek, hogy a mai ebéd jobb lesz, mint a tegnapi vacsora, mert a meggyleves inkább emlékeztetett a csapvízre, mint az anyukám által készített meggylevesre. Valahogy nem volt meg benne az összhang. (Szerintem az évszaknak megfelelő, szuper finom és hideg. – szerk. ) A szín megfelelő volt de kicsit sok volt a víz, ami nagyon lerontotta az étel színvonalát. A temető más volt, mint amire számítottam az elbeszélések alapján. Fel voltam készülve egy elég gazos és fával, bokorral benőtt temetőre, de hogy ennyi gaz, bokor és fa legyen… Már a temetőbe való bejutás is nehéz volt. A térdig érő fű és aljnövényzet megnehezítették a dolgunkat. Szerencsére 1 órám belül megérkezett a felmentő sereg. Három úriember a faluból, segítségünkre siettek stihl fűrészekkel, amivel könnyedén ösvényt vágtak, hogy a be és kijutás könnyebben menjen. Mi, fiúk, rögtön beugrottunk, hogy majd levágunk mindent, de hamar rá kellett ébrednünk, hogy túl sokan voltunk bent, és a hulladék gyorsan termelődött, de nem volt kinek kivinnie. A banda kimászott a rengetegből, elkezdődött a takarítás. Csak gyűlt és gyűlt a hulladék, de a tábor orvosa, más néven László újra magára vállalta a hulladék egymásra pakolását. Mindig volt valaki, aki segített neki egymásra dobálni a fákat, és egyéb szerves hulladékokat. Volt, hogy a Janó segített neki, volt hogy a Dani, de volt, hogy én. Néhány óra gazolás után a pihenőtábor is megalakult. Tipikus magyar kispad. A hőség és a munka nehézségei is szedtek áldozatokat. Dorkának, nem tudom mi baja lett, nem is akarom őt cikizni, mert az én testem is eléggé gyöngyözött. De nem csak Dorka volt az egyetlen, aki kiállt ivó vagy pihenő szünetet tartani. A fiatalabbak nem nagyon bírták a strapát.
Eljött az ebédidő.
Ebédre rántott húst és sült krumplit kaptunk. Almakompót volt a köret. Daninak ízlett. A mennyiséggel nem volt gond, kaptunk bőven belőle bőven, még kechup is volt. Ebéd után volt egy kis szabadidőnk, hogy leérjen az étel. Azért a testmozgás is megvolt. Négykor egy érdekes busz állított be az udvarra. Kerekei voltak ugyan, de nem nagyon tűnt mai darabnak. Az ülései érdekesen kényelmesek voltak. Tágas belső, csak a magnót hiányoltam. A Balaton vize meleg volt. Az öltözőt ugyan nem találtam meg, de a célnak a WC is megfelelt. A vízben szó szerint harcok folytak. Egymást nyomtuk le a víz alá, kentük az iszapot hajra, hátra. Sokan próbáltak beiszapozni vagy a víz alá nyomni, de nem tudtak. A visszaút még érdekesebb volt. Mi voltunk a magnó. Jobbnál jobb dalokat énekeltünk. A vacsora elméletileg milánói lett volna, de gyakorlatilag összevágott gomba és párizsi (pulykasonka. – szerk.) volt. Szerencsére tudtam olyat kérni, hogy tejfölös sajtos tészta. Szokás szerint sokan ettünk fagyit az étkezés után. Este szabadidőnk volt, hogy játsszunk, hórázzunk vagy simán csak pihenjünk. Gyuri szokás szerint eldőlt és a maga sebességében mozgott, beszélt. Érdekes volt hogy néha mintha aludna, vagy nem is tudom, mihez hasonlítsam a viselkedését. Életjelek csekély megnyilvánulásait sem mutatta. A hóra felé nem túl sokan mutattak érdeklődést. Kevesen voltunk, akik táncoltunk, de Laci és Linda kitartott egészen éjfélig, amikor is Janó (Laci, orvosilag. – szerk. ) takarodót fújt. A házak előtti folyosó hamar elnémult és megüresedett. Mindenki a szobájában folytatta az estét, ameddig még a szeme nyitva volt. Tudtuk, hogy holnap más nap lesz. Készülni fogunk a shabbatra. Kalácssütés, sólet. Reméltük, idén nem „KOZMAUTCAI” (© Tamás – szerk.) sólet lesz, nem úgy, mint tavaly. (nagyon finom volt, és Marci is háromszor evett! . szerk.) Ez lebegett a szemünkben, amikor elaludtunk.
A második nap - Rachel tollából
2007.06.26. csütörtök
Ma szépen felébredtünk kivonultunk az asztalokhoz és végignéztük, ahogyan Vivi
egyedül megterít előttünk. Ugyanis Dorka egy picit elaludt, így nem tudta elvégezni feladatát, miszerint segítenie kellett volna a terítésben. Ezt később megbánta, mert a Marcival és a Benivel kellett mosogatnia ... Vagy mégsem?
A reggeli után beöltöztünk munkaruhába és elmentünk a Temetőbe ... Elsőre nem nagyon lehetett megtalálni a „dzsungelben” a temetőt és a sírokat. Voltak segítőink is a faluból, akik a gépeikkel gyorsan haladtak. Volt, aki vágta a fákat és bokrokat, és volt, aki elhordta egy nagy kupacba. Az első napon hihetetlenül sokat sikerült haladni. Dorka sajnos rosszul lett, ezért ebben a feladatban sem nagyon tudott szuperálni, de azért szeretjük! Viszont remek példát mutatott abban, hogy miként üljünk le és élvezzük a forróságot, miköben körülöttünk kemény munka folyik.
Mikor már mindenki visszaért fáradtan és izzadtan, elmentünk fürödni,
hogy tiszták legyünk és elviselhetőbb szagunk legyen. Utána ebédelni mentünk. Rántott csirke, rósejbni, befőtt.
Az ebéd után kaptunk egy feladatlapot, amin jó sok kérdés volt Ádándról és meg kellett válszolnunk. Pl.: „Melyik megyében található Ádánd?”. Viszont voltak nehezebb kérdések is, amire nem tudtunk volna egykönnyen magunktól válaszolni. Ekkor megkerestük a Polgármesteri Hivatalt és – bár nem ért váratlanul – de meglepően hamar sikerült a polgármesterrel beszélgetés kezdeményeznünk. Mi feltettük a kérdéseinket, ő pedig készséggel válaszolt.
Más sem hiányzik a dolgozó, fáradt embernek, mint egy kis kikapcsolódás. És erre nincs jobb hely, mint a Balaton! Lementünk a meleg, fülledt (külön)buszban Siófokra (Külön köszönet a Palace Disconak és a Récsei Busznak! - szerk.) és megkerestük a Balcsit, ami szintén nem ment olyan könnyen... legalábbis nem az, hogy megtaláljuk a tanárok számára a legideálisabb helyet... Pancsolás után visszabuszoztunk a faluba, ahol megvacsoráztunk. És miután elegendő ételmennyiséget vettünk magunkhoz, visszatértünk a szállásra és megkezdüka batikolást, a saját zsinagógánkhoz, ugyanis Ádándon nicsen zsinagóga (volt, csak felrobbant a háborúban), így „csinálnunk kell” egyet, ahol holnap fogadhatjuk a szombatot.
Ma szépen felébredtünk kivonultunk az asztalokhoz és végignéztük, ahogyan Vivi
egyedül megterít előttünk. Ugyanis Dorka egy picit elaludt, így nem tudta elvégezni feladatát, miszerint segítenie kellett volna a terítésben. Ezt később megbánta, mert a Marcival és a Benivel kellett mosogatnia ... Vagy mégsem?
A reggeli után beöltöztünk munkaruhába és elmentünk a Temetőbe ... Elsőre nem nagyon lehetett megtalálni a „dzsungelben” a temetőt és a sírokat. Voltak segítőink is a faluból, akik a gépeikkel gyorsan haladtak. Volt, aki vágta a fákat és bokrokat, és volt, aki elhordta egy nagy kupacba. Az első napon hihetetlenül sokat sikerült haladni. Dorka sajnos rosszul lett, ezért ebben a feladatban sem nagyon tudott szuperálni, de azért szeretjük! Viszont remek példát mutatott abban, hogy miként üljünk le és élvezzük a forróságot, miköben körülöttünk kemény munka folyik.
Mikor már mindenki visszaért fáradtan és izzadtan, elmentünk fürödni,
hogy tiszták legyünk és elviselhetőbb szagunk legyen. Utána ebédelni mentünk. Rántott csirke, rósejbni, befőtt.
Az ebéd után kaptunk egy feladatlapot, amin jó sok kérdés volt Ádándról és meg kellett válszolnunk. Pl.: „Melyik megyében található Ádánd?”. Viszont voltak nehezebb kérdések is, amire nem tudtunk volna egykönnyen magunktól válaszolni. Ekkor megkerestük a Polgármesteri Hivatalt és – bár nem ért váratlanul – de meglepően hamar sikerült a polgármesterrel beszélgetés kezdeményeznünk. Mi feltettük a kérdéseinket, ő pedig készséggel válaszolt.
Más sem hiányzik a dolgozó, fáradt embernek, mint egy kis kikapcsolódás. És erre nincs jobb hely, mint a Balaton! Lementünk a meleg, fülledt (külön)buszban Siófokra (Külön köszönet a Palace Disconak és a Récsei Busznak! - szerk.) és megkerestük a Balcsit, ami szintén nem ment olyan könnyen... legalábbis nem az, hogy megtaláljuk a tanárok számára a legideálisabb helyet... Pancsolás után visszabuszoztunk a faluba, ahol megvacsoráztunk. És miután elegendő ételmennyiséget vettünk magunkhoz, visszatértünk a szállásra és megkezdüka batikolást, a saját zsinagógánkhoz, ugyanis Ádándon nicsen zsinagóga (volt, csak felrobbant a háborúban), így „csinálnunk kell” egyet, ahol holnap fogadhatjuk a szombatot.
2008. június 24., kedd
Ide megyünk lakni!
Gondoljuk már mindannyian elővettétek a nagy hátizsákot és hozzáláttatok a pakoláshoz!
Íme egy kis kedvcsináló a szálláshoz!
http://picasaweb.google.com/KibuciBucik/AKastLy
Íme egy kis kedvcsináló a szálláshoz!
http://picasaweb.google.com/KibuciBucik/AKastLy
2008. június 22., vasárnap
Megindult a visszaszámlálás!
Már csak három nap és indul a tábor!
Találkozó: 2008. június 25-én délután 13:15-kor a Déli Pályaudvaron.
Idei táborunkat Ádándon tartjuk, Siófoktól 12 km-re.
Szállásunk az egykori Fekete István Mezőgazdasági Szakiskola vendégszobáiban lesz. Mindez egy kastély parkjában található. (8653 Ádánd, Árpád u. 4.)
Mit hozzál magaddal:
· hálózsák
· TB-kártya fénymásolat
· fürdőruha, papucs, törölköző , meleg ruha, pulcsi
· munkaruha a temetőgondozáshoz (hosszú strapanadrág, cipő, hosszú ujjú póló, sapka)
· elemlámpa, esőkabát, kipa a fiúknak, kis hátizsák
· naptej, szúnyog- és kullancsriasztó
· játékok
Visszaérkezés: a nyári menetrend változása miatt 18:03-kor a Déli Pályaudvarra.
Találkozó: 2008. június 25-én délután 13:15-kor a Déli Pályaudvaron.
Idei táborunkat Ádándon tartjuk, Siófoktól 12 km-re.
Szállásunk az egykori Fekete István Mezőgazdasági Szakiskola vendégszobáiban lesz. Mindez egy kastély parkjában található. (8653 Ádánd, Árpád u. 4.)
Mit hozzál magaddal:
· hálózsák
· TB-kártya fénymásolat
· fürdőruha, papucs, törölköző , meleg ruha, pulcsi
· munkaruha a temetőgondozáshoz (hosszú strapanadrág, cipő, hosszú ujjú póló, sapka)
· elemlámpa, esőkabát, kipa a fiúknak, kis hátizsák
· naptej, szúnyog- és kullancsriasztó
· játékok
Visszaérkezés: a nyári menetrend változása miatt 18:03-kor a Déli Pályaudvarra.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)